Miután Linda elment, nem találtam a helyem. Ő állt a legközelebb hozzám. Sofie néniék rokonok voltak – mégis Lindára bíztam magam. Fel-alá járkáltam a ház különböző részein, hol leültem, hol felálltam, a TV-t naponta százszor kapcsoltam ki és be. Váltogattam a csatornákat, éppen csak egy pillantást vetve az aktuális műsorra. Egy idő után egyre inkább idegesíteni kezdtem Mike-ot, mert ő egész nap csak TV-t nézett.
– Hagyd abba már kérlek ezt! – szólt rám, mikor aznap már harmadjára pörgettem végig a csatornákat. – Vedd a másikra vissza! Filmet nézek.
Teljesítettem a kérést. Mike kezében egy nagy tál pattogatott kukorica volt. Odamentem, felmarkoltam belőle egy keveset, majd kisétáltam a kertbe. Sofie néniék kertjének egy része át volt alakítva üvegházzá, ugyanis Rodolpho bácsi imádta a trópusi növényeket. Leültem az üvegház előtt kialakított teraszra. Odakint esett a hó, de én nem fáztam, mert az üvegházból kiáramló hő melegen tartotta a mozaiküveges teraszt is. Néztem a szépen nyíló virágokat. A színek, az alakok, az illatok egy pillanatra elbódítottak. Pár másodpercig önfeledten mosolyogtam, de aztán fintorogva fordultam el a virágoktól. Hányingerem lett tőlük. Visszamentem a házba. Véletlenül Anni és Linda közös szobája felé tévedtem. Mivel Anni Magdeburgban volt Gustavval, nyugodtan besétáltam. Egyből felfigyeltem Linda naplójára, melyet az éjjeliszekrényen hagyott. Furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mit írhatott bele. Persze gondoltam, hogy a napló tartalma magyarul van írva, de reménykedtem, hogy mégsem. Erőt vettem magamon és inkább félrenéztem, majd kis idő múlva kimentem a szobából, nehogy meglessem Linda írását, mert az nem lett volna tisztességes vele szemben. Este hazajött Anni, így esélyem se volt visszamenni a szobába, hiszen a lány látta volna, ha Linda naplóját olvasom.
– Kint hagyta a naplót – mutattam a kis könyvecske felé, mikor ketten ültünk a szobában.
– Tudom, nagyon sietett a pakolással. Szerintem nem veszi el senki.
– Nem – értettem egyet, oda se figyelve. – Holnap elmész a srácokhoz?
– Igen, miért?
– Veled megyek – jelentettem ki határozottan.
– Nem! – ellenkezett hevesen.
– De.
– Mike! – kiáltotta Anni. Mike pár másodperc múlva kivágta a szoba ajtaját és rémülten pislogott körbe.
– Mi van? – kérdezte zihálva. Ezek szerint futott.
– Megint el akar menni – árult be Anni.
– Úgyse engedek neki – morogta Mike és kiment.
– Miért nem engeditek? – háborodtam fel. – Ez nem ér! Ti azt csináltok, amit akartok, én meg csak üljek itthon?
– Ordíthatsz, kiabálhatsz – mondta higgadtan Anni – de minket nem törsz meg. Lotte, hidd el, tudjuk, miért tesszük, amit teszünk. Nem engedhetünk Bill közelébe.
– Akkor Loitschébe megyek – másítottam meg az elhatározást.
– Oda végképp nem – felelte Anni.
– De hát Simonéhez sem? – érdeklődtem gúnyosan.
– Persze, örülne neked – mondta kétkedően. – Elhagytad a fiát. Ő nem tudja miért, ahogy Bill sem, szóval nem igazán tudnád kimagyarázni a dolgot. Linda és én megtesszük majd, de nem most. Simone egyelőre csak azt látja, hogy Bill szenved miattad.
Ez eddig eszembe sem jutott. Simone most nagyon utálhat. Elhatároztam, hogy én magyarázom el neki a helyzetet. Másnap felöltöztem és elkészültem, hogy elmenjek. Csendben követtem Annit, de az utca végéig sem jutottam, mert észrevett, Mike pedig már szaladt is utánam. A derekamnál fogva kapott el.
– Engedj, Mike! – sikoltottam. Fájdalmas sikoly volt, de jólesett.
– Nem – mordult fel a srác, figyelmen kívül hagyva a tiltakozást.
Anni a rá váró autóhoz rohant. Becsapta a kocsiajtót és a taxi csikorogva elhajtott.
– Ez a te hibád! – kiáltottam. – Miért nem engedtél! Engedj el! Hagyj békén! Utállak!
Mike nem engedett el. Tűrte, akárhogy csapkodtam és kiabáltam. Visszavitt a házba és felvonszolt a szobámba, hogy lenyugodjak. Odafent sírni kezdtem, de ő nem hagyott egyedül. A szoba ajtaját nyitva hagyta, hogy hallja, ha megérkezik a nagynéném vagy a nagybátyám.
– Nem utállak – mondtam neki fél órával a kitörésem után.
– Tudok azt – mosolygott. Ismerős mosoly volt. Észrevettem, hogy talán elkezdtem ragaszkodni Mike-hoz. Szerencsére nem nagyon járt el a városba, mert mindig velem volt, de néha eszembe jutott, hogy nem nézném jó szemmel, ha elmenne.
Bill vonásait kerestem benne. És ő nem volt Bill, soha nem léphet a helyébe. Én mégis magam mellett akartam tartani, bár ezzel fájdalmat okoztam neki. Megfejthetetlen rejtély volt számomra és ezt a rejtélyt nem engedhettem el, hiszen tudnom kellett, hogy miért akar éppen Billre hasonlítani.
Mike egész nap velem volt. Őrködött felettem. Figyeltem a gesztusait, a beszédstílusát, a mozdulatait. Minden áron Billt akartam látni bennük, de csalódnom kellett. Kiábrándító volt. Mike egyáltalán nem volt olyan, mint Bill. Lázas, félébreségben elszenvedett álmaim során azon tanakodtam, hogy a sors talán vele akar kárpótolni az elvesztett boldogságért, az eldobott Billért
Hogy Mike a második Bill.
Anni nem jött vissza. Sofie néni elmondta, hogy otthon marad, mert influenzagyanúval orvoshoz ment és nem akarja, hogy én is elkapjam. Megnyugtatott, hogy a lány nem haragszik, amiért reggel olyan csúnyán viselkedtem. Talán ő ugyanezt tette volna a helyemben.
Este Mike egyedül hagyott, hiszen tudta, hogy nem csinálok hülyeséget. Persze azt nem sejthette, hogy szándékomban állt elolvasni azt a naplót, ami nem hagyta nyugodni a képzelőerőmet. Akármennyire is tisztességtelennek éreztem Lindával szemben, egyszerűen tudnom kellett. A kíváncsiság annyira erős volt, hogy nem fékezhettem a tetteimet. Éjfél körül leosontam a vendégszobába. Felkapcsoltam a lámpát és az erős fényben hunyorogva elbotorkáltam az éjjeliszekrényig. A kis kék könyvecske olyan ártatlanul feküdt ott, mintha csak arra kérne, hogy nyissam ki és tudjam meg minden titkát. A lapok engedelmesen hajlottak az ujjaim között, ahogy átnéztem Linda írását. Vajon én is belekerültem a naplóba? Mint később kiderült, többségében rólam szólt az egész. A szöveg nagy része magyarul volt írva, így kerestem egy magyar szótárat, amit Linda hozott magával és elfelejtett elvinni. Újra kinyitottam a könyvecskét. A dátumozás októbertől kezdődött. A fordításom nem volt tökéletes, néha kicsit értelmetlenre sikerült, de a lényeget ebből is felfogtam.
...
2009. Október 1.
...
Ma kaptam a naplót. Nem történt semmi érdekes.
...
2009. Október 2.
...
Ma megjelent a Humanoid album Németországban és szerintem mindenhol. Még nincs meg nekem.
...
2009. Október 3.
...
Lotte meglátogatta a nővérét és érdekes eseményeknek volt tanúja. Felhívott, mert megkapta Billtől a kétnyelvű Humanoid albumot, bár az angol változat csak 6-án fog megjelenni. A srácok kitettek magukért, az biztos. A Sonnensystem nagyon hatásos azzal a hegedűszólóval az elején…
...
2009. Október 4
...
Lotte bonyolult dolgokról magyarázott. Azt mondta, Bill fura dolgokat mondott és nem érti, miért nem mondja el neki, hogy mi a helyzet. Úgy vettem észre, hogy Lotte ragaszkodik az énekeshez és igazán kedveli őt, bár ez nem csoda… Skype-on beszélgettem Tommal és Lottével. A Kaulitzok balhéztak egy kicsit, mert véletlenül elszóltam magam… ugyanis említést tettem egy régi iskolai incidensről, melyről Bill természetesen nem tudhatott. A srác eléggé kiakadt. Nagyon durva jelenetet csapott. Teljesen letaglózott. Aztán elkérte Lotte lakáscímét és eltűnt.
…
2009. Október 5
...
Ez a nap enyhén szólva változatos volt. Lotte nem jött suliba. Nem tudtam, mi van vele, már azon gondolkodtam, hogy beesett egy kocsi alá. A suliból hazafelé jövet benéztem hozzájuk, de kulcsra volt zárva az ajtó. Felhívtam, de nem vette fel. Tom azzal fogadott MSN-en, hogy van-e tudomásom arról, hogy kivel van Lotte. Én persze nagyon meglepődtem, mert hát honnan is tudtam volna? És igen! Billel volt! Diadalmasan közöltem, hogy végre összejöttek, de Tom lelombozta a lelkesedésemet. Azt mondta, Bill nagyon ideges volt a sulis téma után, látnia kellett Lottét – de romantikus, csak tudnám, miért... Hiába kérdezem Tomot, erről nem nyilatkozik… pedig biztosra veszem, hogy tudja…
...
2009. Október 6.
...
Lotte mindent elmesélt. Bill udvarias és nagyon jófej, vicces és kedves, érzékeny és nagyon nagyon nagyon óvatos. Furdal egy kicsit az irigység, mert nagyon is azt látom, hogy Bill próbál közeledni Lotte felé… Tom rámírt MSN-en és azt mondta, hogy Bill kerülni fogja Lottét, mert muszáj… Nem értem, miért lenne az, s ha legközelebb elcsípem Tomot, meg is kérdezem tőle.
...
2009. Október 7.
...
Lotte sírva jött iskolába. Az apja elhagyta a családot. Fogalmam sincs, hogy tehetett ilyesmit? Délelőtt szomorú esemény történt. Lotte kapott egy SMS-t az apjától azzal a hírrel, hogy Frau Krüger meghalt. Nem tudom szebben kifejezni, pedig azt hiszem, Emma Krüger nem azt érdemelné, hogy „Frau Krüger meghalt”, de képtelen vagyok máshogy leírni… Szegény Lotte nagyon kiborult. Hazavittem és vele maradtam. Órákig nem csinált semmit, csak ült és sírt. Néha motyogott valami olyasmit is, hogy az ő hibája, meg ilyenek, de ezt szerintem csak a kétségbeesés mondatta vele. Írtam Tomnak és megkértem, hogy segítsen. Elmondtam, hogy nem érdekel Bill hülyesége, mert én már kevés vagyok ehhez. Este kilenc körül Tom felkeresett Skype-on, hogy elmondja, beszélt Billel. Billt megrázta az eset és azt mondta, megpróbál túllépni saját gondjain, hogy segíthessen. Beszéltem vele. Elmondtam neki, hogy ezzel a kis trükkjével nagyon elszomorította Lottét. Fogadkozott, hogy nem tesz többé ilyet és ha kell, azonnal útnak indul, hogy meglátogassa. Tom és én egyszerre próbáltuk lebeszélni. Közöltem az idősebbik Kaulitz-cal, hogy Lotte eléggé ki van akadva és hogy nem örülne még talán Billnek sem.
...
2009. Október 8.
...
Tom kérdezte, hogy mi újság. Bill is kedvesen érdeklődött. Nem tudtam neki újat mondani, mert Lotte érthető okokból nem jött suliba. A tanárok egész nap részvétet kívántak a lánynak, és a lelkemre kötötték, hogy adjam át neki. Ódákat zengtek Frau Krügerről, hogy milyen rendes teremtés volt, bár ezt magam is tudtam. Anya megígérte, hogy elmegyünk a temetésre, hiszen ez a minimum, amit megtehetünk. Még nem voltam egy ilyen szertartáson , de beleegyeztem.
...
2009. Október 9.
...
Bill újabb kérdései. Ismét Budapestre akart utazni, de Tom lebeszélte. Tudom, hogy egyre nehezebb bírni vele. Felhívott Lotte nővére. Elmondta, hogy a húga nem csinál semmit. Egész nap a szobájában ül. Ételhez nem nagyon nyúl, a TV-t se nézi. Szegényke... annyira sajnálom, hogy nem tehetek semmit...
...
2009. Október 10.
...
Ma volt a temetés. Láttam Lottét. Nem sírt, de nagyon sápadt volt. Úgy értem, még az átlagnál is sápadtabb. A temetés után Florenz jelenetet rendezett, az egész tömeg nagy figyelemmel hallgatta, hogyan szidja az apját és annak új barátnőjét. Élvezet volt hallgatni... bár anyám szerint nem kellett volna pont a szertartás után, a temető közelében hisztit csapni.
...
2009. Október 11.
...
Kérdésáradat a Kaulitzok részéről. Nem tudtam, mit feleljek nekik.
...
2009. Október 12.
...
Tom nem jött MSN-re. Szerintem gőzerővel készülnek a februári turnéra.
...
2009. Október 13.
...
Felhívott Florenz. Közölte, hogy Lottét holnap Hamburgba viszik. Örülök, mert legalább kikapcsolódik egy kicsit, és láthatja Billt, ha én úgy akarom, csak annyi a dolgom, hogy tanácskozom Tommal ennek érdekében. Igen, holnap meg is írom neki.
...
2009. Október 14.
...
Reggel benéztem Lottéékhez. A nagynénje akkor ébresztette fel. Elbúcsúztam tőle és megígértem, hogy MSN-en tartjuk majd a kapcsolatot. Egy hónapot tölt Hamburgban... Megírtam Tomnak, hogy járjon közben Lotte és Bill találkozásának ügyében. Anya szerint túlságosan beleavatkozom mások dolgába, de nem érdekel.
...
2009. Október 15.
...
Lotte jól érzi magát. Nagyon örülök. Tom azt mondta, szombatig vár, akkor majd beszél vele. Billnek nem mondott semmit, kitalálta, hogy meglepetést szerez neki. Én nem tartom helyesnek, de Tom tudja, mit csinál.
...
2009. Október 16.
...
Hagyhatnék egy üres lapot. Ritka unalmas napon vagyok túl. Nincs hír Billről és Lottéről.
...
2009. Október 17.
...
Tom beszélt Lottével. Az ötlet beválik! Holnap elmegy érte és elviszi Billhez. Csak tudnám, miért fárasztjuk magunkat annyira ezzel a Bill-Lotte dologgal… Mi van, ha mégse jön össze?
...
2009. Október 18.
...
Tom közölte, hogy elvitte Lottét Loitschébe. Olyan kíváncsi vagyok. Fogalmam sincs, mi történhetett, de Tom bizakodó volt. Sajnos hamar lelépett. Nem tudom, hova mehetett, de nincs jogom kíváncsiskodni.
...
2009. Október 19.
...
Járnak! Igen, Lotte és Bill járnak! Ezt Lotte és Tom is megerősítette! Most szívesen belecsapnék Tom tenyerébe! Együtt csináltuk!
...
A következő néhány bekezdést sietve átlapoztam. Már kezdtem unni, hogy mind rólam és Billről szól, különben sem lett volna lelkierőm, hogy végigolvassam életem legszebb szakaszának pontos leírását. Végre megakadt a tekintetem egy dátumon. Nem tudtam, mi volt olyan érdekes karácsony után pár nappal. Amint beleolvastam, egyből rájöttem.
...
2009. December 28.
...
Tom közölte, hogy Lottét baleset érte. Egy rajongó szúrkálta össze. A srác azt mondta, már két hete történt, de nem mondhatta el. A család úgy gondolta, jobb lesz, ha Lottétől tudom majd meg, de a lány nem lett jobban. . Miután kiengedték a kórházból, Lotte elmondta, hogy szakított Billel. Nem akarom elhinni! Annyit fáradoztunk, annyit kínlódtunk, és erre ennyi!
...
Elhajtottam pár bejegyzést. Céltudatos voltam. Tudni akartam, van-e leírás Billről. A kezem erősen remegett, miközben végigfutottam a sorokat.
...
2010. Január 10.
...
Megérkezett a már oly sokat emlegetett Mike Müller. Fura srác, de jófejnek tűnik. Lotte nagyon ragaszkodik hozzá. Szörnyű látni, min megy keresztül. Összejöttem Tommal, valahogy mégsem tudok erről áradozni… valami rányomja a bélyegét az egészre. Tudtuk, hogy így lesz. Nem kerítettünk nagy feneket a dolognak, Tom meg sem kérdezte, akarom-e. Megcsókolt és kész. El volt döntve. Elvitt a szüleihez, majd bemutatott a srácoknak is. Bill nem volt velük.
...
2010. Január 11.
...
Ma ismét a próbateremben voltunk. Láttam Billt. Mondhatnám úgy is, hogy láttam az élő csontvázat. Tényleg olyan, mint egy csontváz. Mikor rám nézett, megijedt és egyszerűen felszaladt a lépcsőn. Nem beszél senkivel. Tom is kezd aggódni. A menedzserük, David Jost pedig ha tehetné, a falra mászna dühében. Beszámoltam Tomnak arról, hogy Lotte is olyan állapotban van, mint Bill. Kérdezte, miért hagyta el. Hazudnom kellett. Nem mondhattam el, hogy Herr Krüger miatt van az egész!
...
2010. Január 12.
...
Ma nem a próbateremhez mentünk. Egy étteremben találkoztunk Gustavval és Tommal. Lottét Mike-ra bíztuk. Meghagytuk neki, hogy figyeljen rá, tegye, amit kér, persze csak akkor, ha az reális kérés. Mike biztosított minket, hogy nem lesz gond. Mikor hazajöttünk, közölte, hogy a kisasszony el akart menni. Szerencse, hogy meg tudta állítani. Tényleg jófej és lehet rá számítani. Hülyeség lenne azt mondani, hogy ha ők ketten összejönnének, Lotte is jobban lenne?
...
Morogtam valamit, majd durván átlapoztam néhány oldalt, hogy ne kelljen Mike méltatását olvasnom. Mike és köztem nem lehet semmi. Ő nem léphet Bill helyébe, hiszen egyszerűen képtelen lennék úgy gondolni rá, mint ahogy Billre. Mike csak barát. Csak barát!
...
2010. Január 30.
...
Ma megint Mike-ra hagytuk Lottét, de szerintem Lotte észre se vette. Anni tudtán kívül – majd egyszer elmondom neki – elmentem Simonéhez és elmagyaráztam neki, hogy mi okból futott zátonyra Bill és Lotte kapcsolata. Biztosítottam őt, hogy nem Lottén múlott. Simone azt mondta, tudta, hogy Lotte nem lehet ennyire... szóval nem is utálja. Nagyon szeretné látni és beszélni akar vele.
...
Ennyi bőven elég volt. Becsaptam a naplót és visszatettem az éjjeliszekrényre. Borzalommal töltött el, hogy Linda hazudott miattam. Furcsáltam, hogy csupán néhány sort írt arról, hogyan ismerkedett meg Tom szüleivel, pedig biztos nagy élmény volt. Én kisregényeket írtam volna róluk. .
Felmentem a szobámba és elaludtam. Másnap délig fel sem keltem. Akkor is csak azért ébredtem fel, mert Linda megérkezett és nem hagyott aludni.
– Olvastad a naplót – közölte, mikor sikerült felráznia.
– Azt mondtad, legalább egy hétig maradsz – motyogtam álmosan.
– Nem ez a lényeg. Olvastad a naplót
Most fogtam fel, miről beszél. Talán megharagudott és azért jött, hogy elmondja, ilyen barátot nem akar többé?
– Ne...
– Reméltem, hogy elolvasod – vágott a szavamba. – Direkt hagytam kint. Jobb helyre akartam tenni, de Anni azt mondta, hogy tutira meg fogod találni.
– Anni tudta? – néztem fel érdeklődve.
– Persze – vont vállat Linda és elmosolyodott. – Azért hagytam kint, hogy lásd, mennyi mindent átéltél Billel és hogy tudd, hogy én ezért mennyit dolgoztam. Megpróbáltam leírni mindent, ami történt. Az utóbbi időben arra használom a naplót, hogy leírjam, hogyan viselitek a szakítást. Ezt akkor határoztam el, mikor Mike elmondta, hogy el akartál menni. Jut eszembe, mit csináltál már megint? Ki akartad játszani Annit?
– Nem bírtam tovább. El akartam menni, de Mike nem engedte. Azt mondtam neki, hogy utálom. És ahogy olvastam a naplót meg a hasonlataidat…
– Nem akartalak felzaklatn i– szabadkozott Linda és elővette a telefonját.
– Nem zaklattál fel – ellenkeztem – csak… visszavonnék mindent… újra át akarom ölelni Billt…
– Bárcsak segíthetnék – sóhajtozott a lány. – Beszéltem Billel, de csupán azért, hogy bemutatkozzak, mint Tom barátnője. Egyből levette, hogy ki vagyok és láttam rajta, hogy felőled érdeklődne, mégsem tette. Annyira megtört szegény!
– Ne – kérleltem halkan. – Ne mondd ezt…
Linda eltette a telefont. Megsimogatta az arcomat, majd távozott. Anni is visszatért, így együtt mentek Loitschébe. Én mint mindig, ezúttal is Mike-kal maradtam.
– Olvastam a naplót – motyogtam magam elé.
Mike a szobámban, az ágyammal szemközt lévő fotelben üldögélt.
– Tudok róla – bólogatott hevesen. – Tudod, nem kell volna?
– Linda direkt hagyta előttem – erősködtem méltatlankodva.
– Igen. Hagyta ott előtted kint, hogy ne menj el, hogy ne vegyen észre Bill.
– És mi van, ha én pontosan azt akarom, hogy észrevegyen?
– Arra jó lesz a koncertjük Hamburgban – felelte Mike. – Hárman mentek rá. A nénikéd nem akar, hogy menj, Linda beszélte rá.
A hírtől kicsit jobban lettem. Ha valahogy jelezni tudnám Billnek, hogy még mindig ugyanazt érzem iránta, mint régen, talán minden jobbra fordulhatna. Apa miatt már úgysem kell aggódni, mivel Sofie néni tájékoztatta, hogy elhagytam Billt, így nem fog kitálalni a rendőrségnek, hiába mondták fel az egyességet.
Az elkövetkezendő jópár napom azzal telt, hogy belebocsátkoztam egy nagyszerű, boldogító fantáziálgatásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése